2017. December 18.

Á l d á s ! B é k e s s é g !

Isten hozott a Lábatlani Református Egyházközség honlapján

 
  Kezdőlap
 
Legfrissebb hírek
Legfrissebb hozzászólások ( Fórum)
Kezdőlap
- - - - - - -
Hitvallásunk
Irott prédikációk
- - - - - - -
Lelkészünk
Fotógaléria
ALAPÍTVÁNYUNKRÓL
Közhasznúsági jelentések
GYÜLEKEZETI ÚJSÁG
Gyülekezetünkről
GYÜLEKEZETTÖRTÉNET
ALAPÍTVÁNYUNKRÓL
irott predikációk
Bejelentkezés





Elfelejtett jelszó?
kárpátaljai kirándulás (2. részlet) Nyomtatás E-mail
2012. July 26.

A LÁBATLAN-NYERGESÚJFALUI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET TAGJAI KÁRPÁTALJÁN

(2. rész)

Kirándulásunk 3. napján ismét egy hosszú útra indultunk, mely csodálatos természeti kincseket rejtegetett számunkra. Szálláshelyünkről, Viskről kiindulva, ezúttal kelet fele tartottunk, a sóbányászatáról híres Aknaszlatina irányába.  Takaros településeken, gyönyörű hegyi tájakon jutottunk el túrázásunk 1. állomására, az Európa földrajzi közepének tartott Terebesfehérpatakra. Ma már csak nagyon kevesen tudják, hol van Európa mértani középpontja. 1887-ben az Osztrák-Magyar Monarchia Térképészeti Intézete határozta meg Európa közepét. Ez az obeliszkkel megjelölt pont a Tisza partján található, Aknaszlatina és Rahó között, Terebesfehérpatak határában, egy völgyben húzódó kocsiút szélén.    

A Ferenc József által állíttatott latin nyelvű obeliszken a következő felirat olvasható: „ Ez egy állandó, pontos és örök hely, amelyet egy nagyon pontos, Ausztria-Magyarországon készült különleges hosszúsági és szélességi mérőműszerrel állapítottak meg. 1887. „ Az obeliszket 1977-ben újították fel.

Terebesfehérpatakról észak-északkeleti irányban folytattuk utunkat, az elbűvölő máramarosi havasok mentén. Elragadó tájakon jutottunk el Rahóra, melynek központjától kb. 3 kilométerre találkozik a Fekete- és a Fehér-Tisza. A Csornahora-hegységet két oldalról megkerülő folyók nem véletlenül kapták ezt a nevet, hiszen ha nem zavaros a folyó vize, gyönyörű látvány a világos és a sötét színű víz találkozása. Voltak közöttünk olyanok, mint például Budai Sándor nyergesi presbiter, akik kihasználták a ritka pillanatot, és megmártóztak a Tisza vizében.   

Az autóbuszba beszállván, folytattuk kirándulásunkat Körösmezőn keresztül, végcélunkhoz, a Tatár-hágóhoz. Közben nagy figyelemmel követtük kárpátaljai barátunk, Varju Zoltán, és idegenvezetőnk, Becske Katalin szavait, akik felváltva meséltek nekünk az ott élő emberekről, szokásaikról, s arról a lenyűgöző tájról, melyet ámulattal szemléltünk az autóbusz ablakából. Így ismertük meg az ún. asszonyvallató hidak történetét is. Egy ilyen függőhídon mi is átkeltünk, s miközben változó bátorsággal szedtük a lábunkat, elképzeltük, milyen is lehetett egy ilyen hídon az „asszonyvallatás.”

Kárpátalja legmagasabb vízesése, a 36 méter Trufanec-vízesés is útba esett Körösmező felé. Miközben figyeltük a máramarosi havasok vonulatát, és a Tisza sebes rohanását, a Máramarosról származó útitársainkban megfogalmazódott a vágy: ha átkelnének a havasokon, azon túl már otthon találnák magukat. Az a rész ugyanis már a Romániához tartozó Partium, melyet hol a havasok, hol a Tisza választ el Ukrajnától.

Körösmező után érkeztünk meg kirándulásunk végcéljához, a Tatár-hágóhoz, mely átjáró az Északkeleti Kárpátokban, a máramarosi Havasokban.  Nevét valószínűleg az itt is több ízben betörő tatárokról kapta. A hágón az út 921 m tengerszint feletti magasságban vezet át. Itt húzódott az ezeréves magyar határ, mely Trianon után cseh-lengyel határ volt, majd a visszatérés után magyar-lengyel, azt követően magyar-szovjet, ma egyszerűen megyehatár. A Tatár-hágó és környéke mindkét világháborúban kemény harcok színhelye volt. Számos temető van a környéken, melyekbe az egykori magyar, vagy német, vagy orosz elesett katonák vannak eltemetve. Egy rövid sétával érhető el a régi átkelőhely, ahonnan gyönyörű, hófödte csúcsok láthatók, közöttük Ukrajna legmagasabb hegycsúcsa, a 2061 méter magas Hoverla. Zoli büszkeséggel mesélte el nekünk, hogy az itt látható hegycsúcsok nagy részét már megmászta, és nagy szakértelemmel ecsetelte, hogy melyek a könnyen megmászható, és melyek a nehezen megmászható csúcsok.

A Tatár-hágóról leereszkedvén, Körösmezőre érkeztünk, ahol az imént említett, egyik „asszonyvallató” hídon jutottunk át a folyó másik partján álló  hucul fatemplomhoz. 1824-ben épült, ikonosztáza a 17. századból származik. Számunkra azért érdekes, mert a templomi zászlók között Szent István királyunk zászlója is ott van, illetve sajnos, már csak volt, mert a zászlót időközben ellopták. Idegenvezetőnk érdeklődéssel kérdezte meg a templomot bemutató gondnokot, vajon ő tud-e valamit a zászló sorsáról, de ő csak szűkszavúan annyit válaszolt, hogy nem.

Ugyanazon az asszonyvallató hídon visszatérve autóbuszunkhoz, Técső felé vettük utunkat, ahol már várt ránk a técsői református lelkész, és a gyülekezet gondnoka. Técső települést a középkorban a közeli sóbányák sóvágói lakták. Kiváltságait 1329-ben kapta Károly Róbert királytól, városi ranggal. Técső az öt máramarosi koronaváros egyike volt. A trianoni döntést követően a város Tiszán túli része Kistécső néven Romániához került, 1941 és 1944 között újra Técső része lett, majd ismét román terület lett. Valaki úgy fogalmazott, hogy „Berlin már rég egyesült, de nekünk még nagyon sok kis Berlinünk van.” A város 13 ezer lakosából mintegy 4 ezer a magyar.

Városnézésünket a técsői Kossuth-szoborral kezdtük, mely nekünk, lábatlaniaknak abból a szempontból is jelentős, hogy alkotója a lábatlani kötődésű Gerenday Béla, akinek műhelyében öntötték bronzból Máramarosszigeten. A Kárpát-medence legrégebbi köztéri Kossuth-szobrát a técsői magyarság állította közadakozásból, 1896. május 8-án avatták fel.

A visszaemlékezők szerint 1944-ben  bérencek le akarták dönteni, de nem sikerült nekik. 1993. január 7-én reggelre, a pravoszláv karácsony  estéjén a Kossuth-szobrot ledöntötték.  Féltő kezek azonban megtisztították és ma újra ott áll a szabadságharc vezetőjének szobra az alábbi felirattal: „Kossuth 1848”.

A város főterén található református templom egyedi értéket képvisel. Técső legnevezetesebb emlékhelye 1546 óta a reformátusoké. A hajót kazettás, festett famennyezet fedi, amely 1748-ban készült. Közel 200 kazettából áll, minden egyes kazetta más-más díszítésű. A técsői gyülekezet idős gondnoka szinte sírva mesélt nekünk a kazetták felújításával járó sok-sok gondról és nehézségről. Mivel magyarországi művészettörténészek is felfedezték a kazetták rendkívüli értékét, nagyon bonyolult volt alkalmazkodni  úgy a gyülekezet, mint a művészettörténészek elképzeléseihez, elvárásaihoz. A gondnok úr nagy büszkeséggel beszélt nekünk a técsői templom másik ékességéről, az 1900-as évek elejéről való, sok vihart megért magyar zászlóról, mely a teljes szovjet érát a templom padlásán vészelte át. Időközben a tiszteletes úr is megérkezett, aki egy személyben a técsői református iskola igazgatója is. Éppen ballagási istentiszteletre készültek a templomban, így szerencsés tanúi lehettünk a ballagási felvonulásnak. Gyönyörködtünk a lányok sok-sok szép ruhájában, amint a ballagási menet az iskolából, a főtéren keresztül vonult be a templomba.

A templom melletti főtéren megtekintettük még Hollósy Simon neves kárpátaljai festőművész mellszobrát, melyet 1993-ban avattak fel.

Kárpátaljai kirándulásunk 3. napja végeztével sok élménnyel gazdagodva tértünk vissza vendéglátóinkhoz.

Utazásunk 4. napján, vasárnap lévén, istentiszteleten vettünk részt. Az ősi viski református templomban örömmel hallgattuk a helybeli református lelkész, Jenei Károly szívhez szóló igehirdetését, melynek középpontjában a krisztusi reménység állt. Szólt arról, hogy nekünk Krisztus személyében olyan reménységünk van, amely elpusztíthatatlan és elmúlhatatlan. Lelkiekben megújulva, hitünkben megerősödve tértünk haza szállásadóinkhoz, akik finom ebéddel vártak bennünket. Vasárnap délután kirándulást tettünk a közeli Husztra, ahol a hűvös, esős idő miatt csak a huszti református templomot tudtuk megtekinteni. Itt is a helybeli lelkész ismertette velünk a templom történetét, mely szintén jelentős és egyedülálló. A hajó északi falán, a karzat alatt álló három vértes vitéz freskója lenyűgöző látványt nyújt. Józan Lajos, huszti lelkipásztor elmondása alapján Szent Istvánt, Szent Lászlót, és Szent Imrét ábrázolja.

Husztról hazafele menet egy rövid kitérőt tettünk az utóbbi időben igen felkapottá vált üdülőövezetbe, a csodálatos hegyi környezetben található Sajánra. Közigazgatásilag Viskhez tartozik, tőle kb. 5 km távolságra terül el, a Saján hegy lábánál, a román határ közelében. A sajáni ásványvizet, melyet mi is megkóstoltunk, sikerrel alkalmazzák máj és hasnyálmirigy megbetegedések kezelésére, valamint gyomor és bélrendszeri panaszok esetén. A sajáni ásványvizet több üzem is palackozza Huszton és Visken egyaránt.

Visszatérve Viskre, már a másnapi hazautazásra és a mögöttünk hagyott szép napokra gondolva, az egész csoport egy viski pizzázóban töltötte utolsó kárpátaljai estéjét. Ez az este is feledhetetlen élmény volt, amit még tovább fokozott a  hangulatos függönyökkel,  egyedi tárgyakkal és még a mennyezeten is fellelhető tükrökkel berendezett rendezvényterem atmoszférája.

Hétfőn reggel búcsút vettünk szállásadóinktól, majd nekivágtunk a Visk-Beregszász útvonalnak.   Már Beregszász fele közeledve, útközben megtekintettük a Tiszabecs és Tiszaújlak között, a magyar-ukrán határon álló turulmadaras emlékművet, melyet eredetileg 1903. szeptember 20-án avattak. Ezt a szobrot is sokféle atrocitás érte az elmúlt évszázadban. Tiszaújlakon csak gyalogosok és személykocsik haladhatnak át a határon, ezért tovább buszoztunk Beregszászra. Viszonylag könnyedén és hamar átjutottunk mindenféle ellenőrzésen, így kora délután már Magyarországon voltunk.

Közel az ukrán határhoz, de már Magyarországon, kirándulásunk végeztével, a két igen híres, festett kazettás beregi templomban, a csarodaiban és a tákosiban gyönyörködhettünk.

Azt hiszem, mindannyiónk nevében, Isten iránti hálával mondhatom, hogy kirándulócsoportunk sok-sok élménnyel gazdagodva, lélekben és nemzettudatban megerősödve térhetett haza 5 napos kárpátaljai útjáról.

Darányiné Csonka Valéria

Református lelkész   

  p5120635 técsõ.jpg

p5120544.jpg
 
< Előző   Következő >